tag:blogger.com,1999:blog-82277665598454494262024-03-18T21:00:17.558-07:00{ship sinker}cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.comBlogger20125tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-57587976756397429512018-01-04T10:45:00.000-08:002018-01-04T10:45:49.781-08:00ufómesék<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb0rWhF48vT7lQ75jyuShmOMM_6rnamVkauEv6Ga0oinLN4UOQbnPkAyIPtziGI40u7vZ8EkzJI7KYnwJMTI-ylF12_t_cwEyDE3L8DE4Grz_PrQDwO7-pa98LpoF3f1-yke6LNne4Pw/s1600/uf%25C3%25B3.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="161" data-original-width="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjb0rWhF48vT7lQ75jyuShmOMM_6rnamVkauEv6Ga0oinLN4UOQbnPkAyIPtziGI40u7vZ8EkzJI7KYnwJMTI-ylF12_t_cwEyDE3L8DE4Grz_PrQDwO7-pa98LpoF3f1-yke6LNne4Pw/s1600/uf%25C3%25B3.PNG" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
A kislány az erkélyen pihent, kezében a plüssmackójával és várta az apukáját, hogy együtt nézhessék a csillagokat, mint minden este.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy végigpillantott az égen, észrevette, hogy valami más. Valami szokatlan, egyáltalán nem olyan, mint eddig volt, és ezt muszáj volt megosztania az édesapjával is.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Papa! Papa, ott egy csészealj! – Ugrált a kislány, miközben szorongatta a férfi kezét. Ő lemosolygott csemetéjére.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Persze, kicsim, hiszen a kis űrlények mivel közlekednének? – kérdezte mulatságosan az édesapa, majd felemelte a csöppséget és magához szorította. – Nézd csak! – mutatott fel az égboltra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Milliónál is több csillag és mindenféle űrbéli dolog ragyogott fenn. A kislány szájtátva figyelte, ahogy egyik hullócsillag követi a másikat. Közben lehunyta szemét, némán elmormolt egy kívánságot és apja csillogó szemébe nézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Apu, az űrlények nem bántanak minket?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ugyan miért tennék?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hát, mert mások vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Te bántasz embereket azért, mert mások? – tette fel a kérdést bölcsen a szülő, miközben letette a leányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem, apu, sosem.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Látod, ilyen egyszerű – simította meg a fejét, mintha valami aprócska jószág lenne, aztán leguggolt mellé, hogy beállítsa a távcsövet.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudod, papi, egyszer szeretnék felmenni az égbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
– És miért? – kíváncsiskodott a férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
– A fényes kis pontok miatt. Az űrhajóból talán megfoghatom őket. Így ni! – megmutatta, hogy csapja össze a tenyerét, mintha tényleg sikerült volna elkapni valamit. Mondjuk egy fénylő pontocskát.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Egész biztosan, kincsem – szünetet tartott –, de nézd csak, már kész is a távcső! – A kislány ujjongott, odaszaladt a papájához és a mellkasához bújt.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Papa, látni akarom!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mindjárt, mindjárt, ne legyél türelmetlen – csitította a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi odaengedte csemetéjét a távcsőhöz, majd szomorúan oldalra fordult. Valami bajt érzett, egyszerűen más volt az az éjszaka, mint a többi és ezt nagyon jól tudta. Valószínűleg az utolsó, amit közösen tölthetett a kislányával.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Papi, nézd! Ott egy ufó!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Űrlény, kincsem. Az ufó annyira hétköznapi szó – mosolygott az apuka.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Igazad van. Szóval ott egy űrlény! Nézd, milyen gyorsan halad!</div>
<div style="text-align: justify;">
– Az csak egy repülőgép.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Akkor is gyors! – Ismét megszólalt. – Papi, a mama mikor jön ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Most csinálja a vacsorát, tudod, hogy ilyenkor nem hagyhatja egyedül a konyhát.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mert akkor mérges lesz és felgyújtja magát? – Nézett arrébb a lányka, papája szempárját keresve.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Én nem lennék mérges, ha a mami el akarna menni valahová. Tudom, hogy úgyis mindig visszajön. – Vállat vont a csöpp, és visszafordult játékszeréhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az apa gombócot érzett a torkában. Nem akarta elszomorítani csemetéjét, hogy talán ő nem fog visszatérni, legalábbis nem úgy, ahogy ő gondolja. Nem fogják majd egymás kezét többé, nem nézik majd együtt a csillagokat. Neki másutt van a helye és hamarosan elérkezik az idő, hogy távozzon.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-71274241718881533512017-12-28T11:59:00.000-08:002017-12-28T11:59:57.701-08:00poe-poe-k #2<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgezzAdWhO5REhstmtb8pcqO56PJaf53hQT9sze5dAeBQLp503UHvVC2Egc7QL_RllIROXC7fYnpTyeM7IT7V68l6Qqodpz_ayTsdhOyT15mdH5GDW2qghsPzsHYD70ZLB-g-vttWQbKw/s1600/ppk2.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="392" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgezzAdWhO5REhstmtb8pcqO56PJaf53hQT9sze5dAeBQLp503UHvVC2Egc7QL_RllIROXC7fYnpTyeM7IT7V68l6Qqodpz_ayTsdhOyT15mdH5GDW2qghsPzsHYD70ZLB-g-vttWQbKw/s320/ppk2.PNG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
{13}</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">–</span><span style="text-align: justify;"> </span> Mi van, kiugrasz az ablakon bánatodban?</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Nem én vagyok az, akinek ki kéne ugrani.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{14}</div>
<div style="text-align: center;">
Rám nézett, nevetett.</div>
<div style="text-align: center;">
- Mi van?</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">–</span> Hagyjál már békén!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{15}</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>És mit csinált a tizenegy déli állam?</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Amerikai Egyesült Államokat!</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Nem.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Akkor nem!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{16}</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Lincoln kiadta 1862-ben a letelepítési törvényt. Írjátok le.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>És mit telepített le? Az Utorrentet?</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{17}</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Arany fa szimbólumot használ a Toldiban.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Faszimbólumot? *röhögés*</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Akkor fára építi a szimbólumot. Így jó lesz?</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Fasza.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{18}</div>
<div style="text-align: center;">
Egyik évfolyamtársam éppen a padban matat valamit. Vagyis reméljük, hogy a padban.</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Nem vagy büszke? (tanár)</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Nem.</div>
<div style="text-align: center;">
*röhögés*</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Engedd el (másik évfolyamtársam).</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;">– </span>Minek fogtad meg? (tanár)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{19}<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Amikor anyád azt mondja, lesz valami konfliktuskezeléses előadás meg párkapcsolati tanácsadás meg ilyenek és az arcába röhögsz (én).<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Menjünk el négyesbe csajos progi. Mipoén (egyik barátnőm).<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Nekem nem kell egyik se. Tökéletes az életem. HAHAHAHA, no (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> EZT TE SE HISZED EL. Ma ez volt a nap poénja (egyik barátnőm).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Az év (másik barátnőm).<br />
<br />
{20}<br />
Vasárnap este 22:21-et mutat az óra. Tipp, hogy miről folyik a csevegés?<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>És ha osztod hattal, akkor az 180:6=30 fok pl. Így pí per hat a harminc fok.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> De honnan tudod, hogy hattal kell osztani? Nem 180:30 az hat ezért 180/6? Vagyis pí per hat? (én)<br />
<br />
{21}<br />
Vasárnap este 21:58, egy másik emberrel. A téma ezúttal nem matek, hanem politika.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Jó, de Japánnak honnan van annyi pénze? Amerikából. Amerikának honnan van pénze? Amerikát Kínában gyártották.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Ez jó volt (én).<br />
<br />
{22}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Mit csinálsz? (én)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Sírok a takaró alatt, hogy sosem fogunk leérettségizni (egyik barátnőm).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Siralmas tényleg, és elég valószínű.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Napi program (másik barátnőm).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Mindennapi* program (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Inkább napi rutin. Olyan mint a fogmosás. Napi kétszer (egyik barátnőm).<br />
<br />
{23}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Azt, hogy én mit tekerek a jointomba, az legyen az én dolgom (cukorka és szivárvány). (bff)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> (és városligeti öntözött fű) (én)<br />
<br />
{24}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Szóval ártatlanul futkosok az Aldiban... Mire mit hallok (bff)?<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Futkosol. Mindig futkosol teeee (én).<br />
<br />
{25}<br />
Tavaly év végén 2 igazolatlanom volt, legjobb barátnőmnek egy sem.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> 0 igazolatlan. Bumm (bff).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Pff. Az szar (én).<br />
<br />
{26}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Minden szünet előtt kapunk áldást, hiszen vallásos iskola, de csak ha kérünk. Én sose kérek, de ez mellékes. Engem az se segítene meg (én).<br />
<br />
{27}<br />
Tavaly nyár legelején bevásároltam művészcuccokból és vettem magamnak olyan papírt, ami irtó sokba került, de jó minőségű. Beküldtem egy olyan csoportba, ahol három barátnőmmel együtt vagyok bent.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Egyébként rájöttem, hogy a papír, amit most vettem, többet ér, mint az életem (én).<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Többet ér, mint négyünk élete összesen (egyik barátnőm).<br />
<br />
{28}<br />
Június 5; 22:50. Egy ilyen üzenetet kapok a legjobb fiú barátomtól:<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Hallod... Ver a szívem.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Az enyém is (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Ijjjooooooo (ő).<br />
<br />
{29}<br />
Beszélgetés a legjobb barátnőmmel valami hülyeségről.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Most már elmondhatod holnap, hogy állatokat is mentesz (bff).<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Tényleg. Jó ember vagyok. Biztos a mennybe megyek (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Huh, mielőtt ilyet mondasz, ments még meg néhány macskát (bff).<br />
<br />
{30}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Felcsapsz terroristának?<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Hát, kell valami világot megváltó hivatás, nem?<br />
<br />
{31}<br />
Újabb béefef sztájl.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Ne tagadddddd, lol (én).<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Nem tagadok semmit.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Budapeszt lájf (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Tudod itt még a fű is olcsóbb. Igazából a városligetből lopom.<br />
*nevetős smiley tőlem*<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Ott legalább öntözik.<br />
<br />
{32}<br />
Tavaly volt évvégén kisvizsgánk.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Geci, ha holnap meglesz a kettes... ezt a történetet fogom mesélni az unokáimnak.<br />
<br />
{33}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> X, szívj egy cigit (A)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Elfogyott (X)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> X pénteken ideadta nekem az utolsót (B).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Kiégtek... (C)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Deari (A).<br />
<br />
{34}<br />
<span style="text-align: justify;">– </span>Lol, a legnagyobb bűnöm, hogy heti egy helyett kétszer megyek mekibe. Hagyjatok.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Menjél gyónd le.<br />
<br />
{35}<br />
Tavaly úgy volt, hogy a három barátnőmmel, akiket fent is említettem, elmegyünk a suli által szervezett bálba. Később nem jött össze a bál, de ez mellékes a sztori szempontjából.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Szerintetek mi lesz, ha elhívom egy nem a mi sulinkba járó barátnőmet? Elvileg nem lehet (harmadik barátnő).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Megmondod, hogy a csajod (egyik barátnőm)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Valószínűleg támogatják a leszbiket... (harmadik barátnő)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Csak aztán mehetsz gyónni (másik barátnő).<br />
<br />
{36}<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Mim van, csesszétek meg, miiiim? (egyik barátnőm)<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> AZ A FILMES BORÍTÓ, AHHH. Nekem is kell *sírós fej* (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> 3400 kibaszott forint volt, hogy meredjenek meg. És még zacskót se adott mellé.<br />
<br />
{37}<br />
Ide egy nagyon király beszélgetést akartam tenni, de félek, hogyha valaki megtalál, akkor rohadtul nem kéne annak itt lennie. Szóóóval, itt egy másik.<br />
Szaktanári figyelmeztetés: órán templomi éneket énekelt, kijelentette, hogy Ő az Isten.<br />
<br />
{38}<br />
Újabb béefef beszélgetés.<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Amúgy ha másik suliban vagyok, úgy érzem, mintha hazaárulást követnék el (én).<br />
<span style="text-align: justify;">–</span> Csak behatoltál más határvonalakra (bff).<br />
<br />
{39}<br />
Egyik osztálytársam, aki fiú, leborotválta a szőrt a lábán, de mindenütt. Egy keresztet csinált bele...<br />
<br />
{40}<br />
Beküldtek egy képet.<br />
VÁLASSZ EGY TÉMAKÖRT:<br />
Alkohol vs vallás</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-5634225185734070292017-12-21T08:20:00.002-08:002017-12-21T08:20:36.596-08:00i'm into you<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv22bDOkTvwsa3Msc2KyEANDwHUOixDGy9cd3ihyphenhyphenOi6xcNHHbY43VDkUDasPE46zHroCd4DNyRvsFo3X7zEtzXFr5xIApz_1A4olCh1nX4luJkWr_fRdvQa1kflv4EG-BqWtl9q3l8yA/s1600/imintoyou.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="145" data-original-width="411" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhv22bDOkTvwsa3Msc2KyEANDwHUOixDGy9cd3ihyphenhyphenOi6xcNHHbY43VDkUDasPE46zHroCd4DNyRvsFo3X7zEtzXFr5xIApz_1A4olCh1nX4luJkWr_fRdvQa1kflv4EG-BqWtl9q3l8yA/s320/imintoyou.PNG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Cheryl x Josie</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-size: x-small;">namaste! képzeljétek, nekem még mindig iskola van, holnap már csendesnap a suliban (szóval karácsonyi műsorokat nézünk más osztályoktól, aztán templom és go home). ma voltam a négyzetemmel (négyen vagyunk barátok) teaházba, megajándékoztuk egymást, nagyon élveztem, holnap még viszek pluszba négy ajándékot más barátoknak, úgyhogy kb. csak azért megyek iskolába. a crushomnak is adni fogok, remélem értékeli majd.</span><br />
<span style="font-size: x-small;">ui: a riverdale utolsó három részét nem láttam (vagy kettőt?), de attól még shippelem a csajokat.</span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ott volt. Gyönyörű ruhában sétált végig a folyosón, szinte már kiáltott felém, hogy tépjem le róla. Gyűlöltem látni, ahogy másra kacsint és mindenkinek integet a folyosón. Én akartam lenni az egyetlen, akinek integet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dühösen fújtattam végig a többiek között, néhol ellöktem egy-egy srácot vagy szerencsétlen csajt, hogy Josie után eredjek. Meg akartam találni még az óra kezdete előtt. Kérdeznem kellett valamit. Valami nagyon-nagyon fontosat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap rajzoltam. Általában rajzolok, ha ideges vagyok. Főleg álmokról, beteljesületlen vágyakról. Tegnap őt rajzoltam. Azt akartam, hogy lássa. Meg akartam neki mutatni. Attól féltem, talán megrémül. A múltkori miatt. Akkor is kapott egy rajzot és nem tetszett neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit csapzott voltam, ezért mielőtt beléptem a terembe, ahol a hangszerek voltak, megigazítottam a hajam, a vörös ruhám és magabiztosan belöktem az ajtót. Josie ijedten fordult hátra, aztán elmosolyodott és intett, hogy üljek mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mi újság, Cheryl?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Csak lecsekkoltalak. Tudod, mert kaptál egy disznószívet.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ó – Josie elszomorodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem, nem úgy...! Ah... – kaptam a fejemhez. – Én itt vagyok, oké? Ha beszélni akarsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Köszönöm, ez sokat jelent nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megsimítottam a karját. Már kétszer két napon belül. A legutóbbi a Pop's-ban történt, amikor Betty, Veronica, Archie és Jug is bent voltak. Elég részletes emlékeim vannak arról a pillanatról. Josie olyan szép volt. Megint látni akarom abban a ruhában.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Minden oké? – nézett rám aggódva. Talán elbambultam egy picit.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Persze, persze! – ráztam meg a fejem, hogy felébredjek. – Menjünk. A Pussycats nem építi magát újra.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nincs Pussycats. Feloszlottunk, rémlik? Kiléptek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ezért csinálsz egy másikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Cheryl...</div>
<div style="text-align: justify;">
– Gyerünk, Josie! Cheryl Blossom vagyok és nekem senki sem mondhat nemet.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-19716988456516125882017-12-14T09:58:00.000-08:002018-01-01T12:16:21.685-08:00idegösszeroppanás - problems { I }<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr4uG5nQWcFXLibL8lrQRpdXigeNHCYPzBHlvgatHORdqnvaXDt5KQ9TGggOutC2ynzhG6qHwTsDTeOYUW5ZPzl6zUNYWj0pPv-gJQQOJU4K46f62E4b6GJkThsX1Y096h-krhvIyf6w/s1600/ideg%25C3%25B6sszeroppan%25C3%25A1s.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="220" data-original-width="346" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgr4uG5nQWcFXLibL8lrQRpdXigeNHCYPzBHlvgatHORdqnvaXDt5KQ9TGggOutC2ynzhG6qHwTsDTeOYUW5ZPzl6zUNYWj0pPv-gJQQOJU4K46f62E4b6GJkThsX1Y096h-krhvIyf6w/s320/ideg%25C3%25B6sszeroppan%25C3%25A1s.PNG" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">egy lány lelki fájdalma, és az anyukája meg nem érettsége kap helyet ebben a szösszenetben. hogy mennyire nehéz egyedül átvészelni a szomorúságot.</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Zokogva, összeszorított szájjal és könnyfátyol takarta szemmel ütöttem az előttem lévő falat. Kibuktam. Anyám pedig fel akarta hívni a legjobb barátom, hogy átjöjjön és beszélgessen velem. Ahelyett, hogy megpróbálná ő maga. De mindegy is. Lényegtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem minden egyes lélegzetvételemnél apró szilánkokra törött bennem és elkezdett belülről felvágni. Először a szerveimet, aztán szépen lassan a lelkemet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bömböltem. Nem bírtam abbahagyni a sírást és ez megrémisztett. Életemben nem könnyeztem még ennyit. Eltorzult arccal ütöttem egy utolsót a falba. A bütykeim véresek voltak, ki sem tudtam nyitni a kezem. Zokogtam, de nem a karcolások miatt, hanem a fejemben újra és újra felbukkanó képkockák miatt. Gyűlöltem. Tönkretettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Törökülésben ültem, csendben hagytam, hogy a könnycseppek versenyezzenek az arcomon. Még pislogni is csak ritkán pislogtam. Anya ekkor rontott be. Aggódva kapkodott tekintetével, aztán észrevett. Felnéztem rá még mindig könnyezve, de nem szóltam semmit. Vártam. Azt akartam, hogy az az érzés tűnjön el a mellkasomból, bármi áron. Képes lettem volna kivágni onnan egy késsel.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Kicsim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak néztem a szemeit, sírtam, és imádkoztam, hogy legyen vége. Az idegösszeroppanás nem egyszer fordult velem elő, a héten ez volt a harmadik eset és még csak csütörtök van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Anya hívni akarta a mentőket, mert nem tudta, mit tegyen. Nem tudta mit tegyen a saját gyerekével. Aki szenvedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét egyedül voltam. Senki sem tudott segíteni, mert nem értették, mit éreztem. Még én magam sem. A sírással ki akartam folyatni az összes fájdalmam, hátha megfulladok benne, csakhogy valami erősebb, strapabíróbb anyagból készülhetett, mert még mindig ott volt. Tönkre akart tenni és meg is tette. Elpusztítottam saját magam és ez sem volt elég, mert újra és újra visszajött. Mindenhol láttam a képeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leszorítottam a szemhéjam, hátha sötétség vesz körül, mint minden normális embert, csakhogy régóta nem voltam az. Gyűlöltem a fájdalmat. Mégis évek óta szobatársam volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetlen, akire szükségem lett volna, nem volt mellettem. Nem számítottam és nem számított neki a barátságunk sem. Őt választotta, én pedig mehettem oda, ahonnan jöttem, mert ismét találtak egy jobbat. Mindig második maradok. Aki annak született, az az is marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Pszichológushoz kell menned. Ez nem normális.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen. Mindig mindent letudott ennyivel. Hogy nem vagyok normális.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-36436493613757120862017-12-07T13:26:00.000-08:002017-12-07T13:26:08.105-08:00sebesült madár<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitAhG8pBO4NcoLkkS1KenOVqaZL7aWoIe2jqcE4gz6w4_Jv23OYDL43ylZLclODt7hnR_CjmwhD3Ak69YUcsU__-AGo1_8glQqRsjzTl722-ptUcnkkdwhV5nLZzmQ4lRr125Af8WcAg/s1600/sebmad.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="238" data-original-width="309" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitAhG8pBO4NcoLkkS1KenOVqaZL7aWoIe2jqcE4gz6w4_Jv23OYDL43ylZLclODt7hnR_CjmwhD3Ak69YUcsU__-AGo1_8glQqRsjzTl722-ptUcnkkdwhV5nLZzmQ4lRr125Af8WcAg/s1600/sebmad.PNG" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Egy lány és egy fiú közös pillanata, kis elmélkedéssel és némi túlgondolással.</span></div>
<br />
Lángolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hozzáértem a mellkasodhoz, a szívedre tettem pehelykönnyű kezem, ami felhevülve kiáltott a messzeségbe. Csak álltam előtted és néztem, ahogy a tenyerem körül pirosas fény jelenik meg és minden szívdobbanásodnál egyre vakítóbb lesz, akár a lángsugarú nyár.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rám néztél és elmosolyodtál, mintha én lennék az utolsó öröm a Földön, ami kijár neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából nem láttam a piros fényeket. Nem láttam a szexi bugyinedvesítő mosolyod mögé és nem tudtam elképzelni sem, neked milyen érzés lehet, hogy hozzád értem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak ott álltunk, pirospozsgás arccal és remegő testtel egymás előtt, mint akik mindjárt leszaggatják a másik ruháit.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szeretném látni, ahogy kimondod a nevemet - suttogtad negédesen, miközben egy kósza tincset a fülem mögé tűrtél.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szeretném látni, ahogy a szíved dobban egyet ennek hallatára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szívdöglesztő mosolyod levakarhatatlan volt, szemed szikrázott és nem akartad elengedni az enyémet. Alig tudtam levegőt venni, ahogy rád néztem. Mintha csak egy kalitkába kényszerült madár lettem volna, akinek még a szárnya is eltörött. Ettől függetlenül csodálatos volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazi, zavarban levő és zavarba ejtő, szerelmes srác, aki nem foglyul ejtett egy sebesült madarat, hanem elhatározta, hogy gondoskodni fog róla a világ végezetéig. Mert a madárka nem akarata ellenére volt ott. Bármikor kirepülhetett volna anélkül, hogy fájdalmat okozna magának. A gond csak azzal volt, hogy nem akarta összetörni a fiú szívét.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-17004383617417374492017-11-30T09:15:00.001-08:002017-11-30T09:18:02.454-08:00házi nyúlra nem lövünk<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="234" data-original-width="366" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6Zx-S3u-1_HraBzgbnOJetC_d7nYXpClFnUKfDITziLDjLsWlGDt7sTLLpvhR6YYOWTJ0iaHH9ed8cAg-owRmWR93LY0mCocqLgUk7wq0OLtozIk5Us48P3qRbaxQzoH2sk7KkxmYkw/s320/hnynl.PNG" width="320" /></div>
</div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
Alíz Csodaországban</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Alice a Kalaposnál teázik, mikor a Fehér Nyúl megzavarja, hogy ideje hazamenni, Alice bepöccen és üldözni kezdi a jószágot egy puskával. <b>+12</b></span><br />
<span style="font-size: x-small;"><b></b><br /></span>
<br />
<div align="justify">
namaste! az utóbbi időben rádöbbentem, hogy nekem mindenképpen pszichológiát kell tanulnom, ami azt jelenti, hogy több, mint négyszáz pontot kell összekaparnom jövőre. milyen jó! emellett ma a crushommal mentem haza (elég sokszor előfordul, egyébként), aki szépen belelökött egy pocsolyába én meg csurom vizesen vonatoztam haza. fenomenális volt.</div>
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Alice, kedvesem, azt
hiszem, ideje lenne indulni – nézett rá a Fehér Nyúl a szőke
hajú lányra, aki még nagyban iszogatta a teáját a Kalapossal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Amint a leányzó
meghallotta ezt a mondatot, mérgesen az állatra nézett. Gyűlölte,
ha megmondták neki, mit tegyen. Arról nem is beszélve, hogy az
ehhez hasonló kijelentésektől felment az agyvize, bekattant nála
valami és onnan a Jóisten se tudta visszahozni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Alice a puska után
kapott, ami a Kalapos mellett volt. Hogy mit keresett ott? Ki tudja.
Talán Chesire tudta, ő rejtette el, mert várható délutánra egy
kis parti. Ohó, de még milyen parti!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szőkeség még
utoljára a szemöldökét összevonó Kalaposra nézett, majd az
ijedt Fehér Nyúlra. Nem is tudta, mit cselekszik, nem volt
tudatánál, mert agyát elöntötték a kétes gondolatok. Tegye, ne
tegye. Mindenkinek jobb lesz, ha az az idegesítő kis nyulacska már
nem lesz a színen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Köszönj el szépen,
ugrifüles! – Utasította Alice az albínó állatot, majd ujját a
ravaszra vezette és eszeveszett lövöldözésbe kezdett, mint a
való életben a merénylők.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A nyúl nem tudott
sehová sem bújni, Alice mindenütt megtalálta. Egy üregben
próbált menedéket találni, de mivel már lakták és nem akart
bajt hozni a fejükre, így inkább futott tovább a nyílt terepen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Alice eleinte meg sem
próbálta eltalálni a jószágot. Mikor közeledett az erdő egy
másik része, meggondolta magát és már pontosan őt célozta. A
szerencsétlen kis rágcsálót, aki felbosszantotta a bekattant
csajt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mielőtt a Fehér Nyúl
befuthatott volna a bozótosba, Alice eltalálta, a kis teremtés
pedig összerogyott a földön. Egy cseppnyi bűntudat sem volt
benne, hogy ezt tette egy élőlénnyel. Amikor végre utolérte,
megállt mellette, lihegett, aztán a nyakánál fogva felemelte jobb
kezével. Másikban a puskát tartotta, s vérszomjas tekintettel
nézett végig a holttesten.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem volt elég neki. Még
többre és többre vágyott, de tudta, hogy ennyi nem lesz elég
neki. Nem holmi nyulacskákra vágyik, hanem valami nagyobbra,
valamire, ami ellenfélnek is megteszi. Másokra. Emberekre. Ekkor
tudatosult benne, hogy ő tényleg bekattant.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-16082991519535115042017-11-23T10:05:00.000-08:002017-11-23T10:05:03.768-08:00legalább egy ég alatt<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="225" data-original-width="409" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOTdTuNfDoGb31GhLceucaLm4ksmu5kxXV1G2Tg3LM1ipVa7dMEMVoT2pC8KjLX8uxwFqZNtiSa71dHxUaVNPRqiVyaBqOvO85Rv_0LmJncjK10la1S_eY0xcBMCBj8aNvD3zXPm5k-A/s320/legal%25C3%25A1bb+egy+%25C3%25A9g+alatt.PNG" width="320" /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: x-small;">reménytelennek tűnő szerelem október huszonkilencedikén. két fiatal az erkélyen áll és megpróbálnak beszédbe elegyedni, csakhogy a fiú ittas állapota miatt ez nehéz.</span><br />
<br />
Hűvös volt, október huszonkilencedike valahogy a szokásosnál is sötétebbre sikeredett, bár ezt a kint tartózkodó, korlátnál álló fiatal fiút nem zavarta. Beleszívott az újonnan kapott cigarettájába, majd óvatosan kifújta a füstöt az ég felé. A csillagok lassan fent voltak, de alig látszott belőle valami a leereszkedő köd miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sok minden nyomasztotta. Volt már benne pár pohár mindenféle, nem csak egy kis házi pálinka meg vodka, ki tudja, micsoda keverékeket nyomtak a kezébe a barátai. Zsongott a feje, alig bírt megkapaszkodni a korlátban.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hé, jól vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lexia hangja a szokásosnál aggodalmasabban csengett, a fiú állapotát tekintve meg lehetett érteni. Tudta, hogy Oberon túlzásba tudta vinni a tudatmódosító szer használatát annak ellenére, hogy nem volt száz százalékig egészséges.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hmm – motyogta a fiú, miközben tekintetét végigvezette a lányon, aki odacsoszogott mellé. Ő sem volt tökéletesen józan, de azért tisztábban tudott gondolkodni, mint rajta kívül akárki a telken. – Óummm...</div>
<div style="text-align: justify;">
Lexia elnevette magát, miközben a füle mögé tűrt egy tincset. Zavarban volt, teljesen kipirosodva állt Oberon mellett, aki mindebből semmit sem vett észre. Persze, hogy is várhatná az ember? A férfiak azt sem látják, ami a szemük előtt van. Ha azt mondod nekik, hogy jól néznek ki, valami mögöttes jelentést keresnek, holott csak azt mondtad, hogy jól néznek ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Felhívom... anyát, hogy itassa meg a... kutyámat – mindezzel semmi probléma nem lett volna, ha ez nem hajnalban jut a fiú eszébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hagyd csak. Már biztosan alszik, de nem felejtett el gondoskodni róla – mosolygott szelíden Lexia, majd megdörzsölte karját. A csípős októberi hideg kezdte megfagyasztani.</div>
<div style="text-align: justify;">
Oberon lágyan bólintott, mint aki azt sem tudja, milyen bolygón van. Úgy látszik, használhatatlan állapotában még kevesebbet beszélt, mint amúgy. Nem kellett félteni, nyilván a saját maga egoizmusa megvolt, szeretett hülyéskedni, de önmagába véve nem sokat. Roppant különös módon, de közel állt a tökéletességhez. Legalábbis Lexia nagyon is azt gondolta.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szerinted a csillagok... maguktól ragyognak... vagy valaki... ragyogtatja őket? – csuklott néhányat Oberon, miközben a lány ajkát figyelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ragyogtatja? Nem hiszem – félénken elhúzta a száját, lesütötte szemét, majd az égre pillantott. Annyi mindent mondott volna, cselekedni akart, lerohanni a fiút a vallomásával, de nem. Ő csak csendben állt mellette és támogatta. Nem azért, mert ezt jobban szerette volna, hanem mert tudta, hogy Oberon semmire sem fog emlékezni másnap.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú ismét szívott egyet a cigarettájából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lexia nem volt bátor. Nem akart kellemetlenséget, nem akarta azt sem, hogy az egyelőre nem létező barátsága fuccsba menjen, mert önmagát előrébb helyezi, mint a másikat. Akarta, hogy boldog legyen, akarta, hogy együtt legyenek, de nem így. A fiúra várt, és amit kapott, az csak egy üres hallgatás volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyetlen, ami vigasztalta, hogy legalább egy ég alatt vannak.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-5003504302907412642017-11-16T08:46:00.000-08:002017-11-16T08:46:56.269-08:00poe-poe-k<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="166" data-original-width="409" height="129" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLLOpAR6Vt21mn2OpMzLPEqiaXjc7z7xnhBw-NRhYgDosJ7c8DaNh2GbA7xrzWFkRA7odBAtZgroiOKp0xYssY50LQi9JHX7P7Q6b2TYspTvQvHndD2luNjhCnu8ZvNPc3nfamFyj6Cw/s320/poepoek.PNG" width="320" /></div>
<br />
{2}</div>
<div style="text-align: center;">
Bemutattál a barátodnak,</div>
<div style="text-align: center;">
Ő próbálkozik.</div>
<div style="text-align: center;">
Te nem tettél semmit,</div>
<div style="text-align: center;">
Én mégis szeretnélek.</div>
<div style="text-align: center;">
Ő próbálkozik,</div>
<div style="text-align: center;">
De nem lehet,</div>
<div style="text-align: center;">
Valószínűleg azért,</div>
<div style="text-align: center;">
Mert még téged szeretlek.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
{3}<br />
Egy vonat száz kerékkel<br />
Gördül végig a sínen,<br />
Én pedig száz érzéssel nézek<br />
Az égre,<br />
Azon gondolkozva,<br />
Leszek-e valaha a te száz<br />
Kerekednek síne, leszel-e mind a<br />
Száz érzésemnek ege?<br />
<br />
{4}<br />
Zene megy a fülhallgatóban,<br />
Senki sem szól a másikhoz.<br />
Mindenki csendes, mégis mindenki ordít. A hangok nem engedik, hogy<br />
Akár egy percre is csend legyen.<br />
Az ülésben ülve a tömegen<br />
Végigfut egy gondolat. Legyen az bármi, egyik sem az lesz, mint az enyém.<br />
Az enyém te vagy. Te.<br />
Ezt pedig a busz tovább fogja vinni emlékeként valahova máshova.<br />
Még csak eszükbe sem fog jutni a következő ülésben utazóknak,<br />
Hogy egy napon én ültem ott, rád<br />
Gondoltam és azt kívántam,<br />
Bárcsak olyanok lennénk, mint a buszülés.<br />
Mindenkinek szüksége lenne rám,<br />
Én mégis egyetlen utasnak adnám magam.<br />
Neked.<br />
<br />
{5}<br />
A repülő madarak lezuhannak.<br />
<br />
{6}<br />
- Hatáházi tudod ki?<br />
- Nem.<br />
- Humorista<br />
- Miii, akkor olyan, mint Orbán?<br />
- Mi bajod? Humorista.<br />
- Kommunista? Geciiiii.<br />
- HUMORISTA.<br />
<br />
{7}<br />
- Élvezném, ha eltévednék.<br />
- Én is élvezném. Mármint, ha te tévednél el.<br />
<br />
{8}<br />
- Mit kérsz?<br />
- Két üveg akármit.<br />
<br />
{9}<br />
Logikát ne keress a középiskolában, mert nincs.<br />
<br />
{10}<br />
Olyan fontos a kaja, hogy saját szobát kap. (spájz)<br />
<br />
{11}<br />
Beszélgetés a tizenegyedik osztályban az érettségiről, irodalom órán.<br />
- Tanárnő kér egy sajtburger menüt?<br />
- Nem lenne jó elhízni, te pedig nem szeretnél megbukni az érettségin.<br />
- Akkor salátát tetszik kérni?<br />
<br />
{12}<br />
Verselemzés közben (Petőfi, Arany Jánoshoz című verse).<br />
- Több is lesz köztük, mint szimpla barátság.<br />
Csönd, majd egyszerre nevetés.<br />
- Nem úgy! Nem úgy!<br />
A tanár olvas.<br />
"Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:<br />
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!"<br />
- Ú, ez szivecske emoji!<br />
- Szerintem inkább kacsintós!</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-13499532652144780972017-11-09T10:01:00.000-08:002017-11-09T10:08:03.272-08:00gondolatok a lábtörlőn<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgew_hqzeUOfIU92svzm_Wp6AQqgJGwAUxAI5l4Wy5wBntR5K8qzv-pRCgEsCM7NYMp1lDb75iC-Ky1Dpk4xrl11PwE6GakN27QXKHT82GIxdfcxIOQAOXOt8vQcW-rcrkPb3uDl7Xn1Q/s1600/vmi.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="342" data-original-width="364" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgew_hqzeUOfIU92svzm_Wp6AQqgJGwAUxAI5l4Wy5wBntR5K8qzv-pRCgEsCM7NYMp1lDb75iC-Ky1Dpk4xrl11PwE6GakN27QXKHT82GIxdfcxIOQAOXOt8vQcW-rcrkPb3uDl7Xn1Q/s320/vmi.PNG" width="320" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Nem fanfiction</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">egy cica szemszögéből íródott kis pár szavas valami, miután a hőn szeretett gazdája kizárta a vihar idejére a lakásból. az ő gondolatai kalandoznak el.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
namaste! tegnap színházban jártam, hétkor kezdődött az előadás és sherlock homles: a sátán kutyáját volt lehetőségem végignézni. rettenetesen jó volt, nagyon örülök, hogy a bérletemben benne volt ez a darab. ti milyen gyakran jártok egyébként, ha jártok? ha nem, miért nem?<br />
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kizártál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az ajtód előtt ülök,
nyávogok, de nem történik semmi. Az eső szakad, én pedig egyre
jobban fázom. Kezdem érezni a csípős hideget, áthatol a bőrömön
egészen a csontomig. Már-már reszketek, de be szeretnék jutni
hozzád a melegre. Odabújnék melléd a kanapéra, dorombolnék és
esküszöm, nem pisilném le még egyszer a szőnyeget. Még szoknom
kell az alomtálcát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elugrok az ablakba,
benézek rajta és látom égni a villanyt. Mennydörgés. Megijedek,
nyávogni kezdek és félek. Nem tudom, mi tévő legyek. Mégis hová
bújjak? Az eső szakad, szinte biztos, hogy nem tudnék sehova
messzire eltűnni, hogy valami menedéket találjak, amíg a viharnak
vége nem lesz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még mindig nyávogok.
Te odalépsz az ablak elé, rám nézel és gonoszan elmosolyodsz.
Nem értelek. Kezeddel a redőnyt lehúzod, ezért hátra kell
ugranom, nehogy apró mancsaimra zuhanjon az a félelmetes valami.
Elszomorodok. Ismét magamra hagytál.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megint ott vagyok, ahol
az előbb. Összekucorodok az ajtó előtt, ahonnan egy kis meleg
árad ki a padlófűtés miatt. Bent sokkal jobb lenne. Mindig a
nyomodban lennék, nem hagynám, hogy megtegyél egy lépést
nélkülem. Éhes is vagyok, fázom, a félelemről meg ne is
beszéljünk. A bundám vizes lett, csurom vizes, s még át is jár
a hűvös szél. Lehunyom szememet és várok. Nem tudom, mire, talán
hogy megbocsájtasz és beengedsz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A szánalmadra van
szükségem. Azt sem bánom, ha nyávogva bocsánatot kell kérnem
tőled, majd az öledbe feküdni és bújni, mint valami háziállat,
csak eressz be, kérlek. Idekint megfagyok. Lassan nem tudok mozogni,
a villámlás és dörgés halálra rémiszt. Ugyan kutyaugatást nem
hallok, de csak reménykedni tudok, hogy nem a mi udvarunkon keresnek
majd megnyugvást.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem tudom, mennyi idő
telt, mióta kitettél a lábtörlőre. Ha szeretnéd, egeret is
fogok neked, vagy madarat, gyíkot és kígyót, bármit, amit
akarsz, csak hagy menjek be. Szükségem van rád. Eressz be.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még mindig nem történt
semmi. Már nem látok be az ablakodon, se az ajtó kis üvegein. Nem
látom, bent vagy-e, gondolsz-e rám, eszedbe jutottam-e. Ha tudnék
könnycseppeket hullatni, megtettem volna. Hogy hagyhatsz megint
magamra?</div>
<div style="text-align: justify;">
Fejemet lábamhoz
teszem. Kezdek megnyugodni és nem érezni semmit. Nem érdekel, hogy
gondolsz-e rám, eszedbe jutottam-e, bent vagy-e. Már nem. Nem
akarok megtörni, nem akarok számítani rád. Nem akarom, hogy
elhagyj és megfeledkezz rólam, amikor nehézzé válik szeretni
engem. Nem akarlak többé. Még akkor sem, ha a gazdám vagy és sok
boldog emlékünk van együtt. Nem törődtél velem, most itt
fekszem átázva a lábtörlőn és próbállak elfeledni, csakhogy
nem megy. Nem megy, mert te vagy a mindenem.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-33641703409259285112017-11-02T08:17:00.000-07:002017-11-02T08:17:12.382-07:00the tea break award<div style="text-align: justify;">
<b>Szabályok</b><br />
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.</div>
<div style="text-align: justify;">
+1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az Idézet</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Ez is elmúlik egyszer. Lehet, hogy úgy, mint egy vesekő, de elmúlik."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Eszter Kérdései</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Ha valamit megváltoztathatnál magadon/magadban, mi lenne az, és miért arra esne a választásod?</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Szerinted milyen egy ideális ajándék a legjobb barátodnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Ha valamilyen más típusú blogot vezetnél, milyen lenne az?</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Van valamilyen bevált módszered az ihlethiány ellen?</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Mi a kedvenc filmed? Hogyhogy erre esett a választásod?</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Mi a kedvenc ünneped?</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Van olyan saját tulajdonságod, amitől a falra mászol?</div>
<div style="text-align: justify;">
8. Mikor van a legtöbb időd blogokat olvasni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A válaszaim Eszter kérdéseire</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Szerintem az alakomat. Igyekszem mindig sportolni, amikor csak lehetőségem van rá, de sosem leszek vele elégedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Most éppen jól jönne rá a válasz... Igazából én teát mondanék, egy fényképet kettőnkről (vagy ha egy "gang"ről van szó, akkor rólunk), tusfürdőt, parfümöt, fülbevalót vagy egy kis édességet.</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Gondolkoztam egy személyes blog megnyitásán is, de majd még meglátom. Jelenleg egynek a vezetése is elég nehéz, de már harmadik hónapja, hogy minden héten hozok valamit!</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Olvasás, zenehallgatás vagy csak szar szituációkba képzelem magam, amik sosem fognak megtörténni, azokból tudok ihletet is meríteni. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Az összes Marvel film. Teljesen odáig vagyok értük, a kedvenc színészem is Robert Downey Jr, illetve Chris Evans. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Olyanom nincs. (kifejtés: igazából egyik ünnepért sem rajongok, valahogy nem vonzz egyik sem. A karácsonyt kifejezetten taszítónak találom, mert manapság sok helyen nem az a jelentése, mint régen volt, hanem a fényűzés, pénzköltés és nyilván az ajándékok száma)</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Igen, hogy sosem tudom eldönteni, mit akarok. Ezzel nagyon sokszor meggyűlik a bajom.</div>
<div style="text-align: justify;">
8. Általában iskolába menet, jövet vagy hétvégén, máskor igazából nincs időm. :(</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az én kérdéseim</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Ha bolygó lehetnél, melyik lennél és miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Mit gondolsz arról, hogy egyre kevesebb olyan bloggert látunk, aki évek óta itt van?</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Mit szeretsz a legjobban ebben az életérzésben, amit bloggerkedésnek hívnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Gondolkoztál már azon, hogy saját Youtube csatornát indíts?</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Rabja vagy valamilyen játéknak?</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Mesélj egy kicsit a kedvenc együttesedről/színészedről/random választott emberedről!</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Mi alapján iratkozol fel egy blogra?</div>
<div style="text-align: justify;">
8. Örülsz, hogy kezdenek visszajönni a díjak?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezekre szívesen olvasok válaszokat itt kommentben bárkitől :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A díjazottjaim</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eszter korlátozta az ő díjazottjait nyolcra, úgy gondolom, maradhat nekem is. A díjazottjaim nem kedvelési sorrendben vannak, úgy gondolom, mindegyikük megérdemli! Íme, lássuk ama csodás bloggereket, akik levettek a lábamról, még nem kapott ilyen díjat (vagy legalábbis nem tudok róla, ha mégis, ne hari) és fantasztikusnak tartom.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A nyolc díjazottam listája</b><br />
<br />
1. Lyla , blogja pedig a <a href="https://lyla-campbell.blogspot.hu/">Lyla's</a><br />
2. Regina, blogja pedig az <a href="https://tiszavirageletu.blogspot.hu/">Ephemeral</a><br />
3. Leandra F. Walsh, blogja pedig a <a href="http://katasztrofamesek.blogspot.hu/">redrum</a><br />
4. Babu Miriel, blogja pedig a <a href="http://galactic-nightmares.blogspot.hu/">Galactic Nightmares</a><br />
5. Papp Fruszi, blogja pedig a <a href="http://papp-fruzsi.blogspot.hu/">Logolepsy</a><br />
6. Hazel, blogja pedig a <a href="http://stjarnskadare.blogspot.hu/">stargazer</a><br />
7. Lucia, blogja pedig az <a href="http://promisenothingg.blogspot.hu/">I promise nothing</a><br />
8. Petra, blogja pedig a <a href="https://notreally-happyending.blogspot.hu/">happy ending</a><br />
<br />
<b>+1</b><br />
Kívánok nektek öleléseket egy téli estén, forrócsokit ősszel, virágkoszorúkat tavasszal, nyáron pedig annyi napsütést (bloggereknek? haha), hogy a végére elegetek legyen belőle.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-20376456798086352812017-11-02T07:29:00.001-07:002017-11-02T07:29:44.134-07:00festmény a pusztulásról<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="389" data-original-width="341" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgI4jpmg4_yExh0KfqzSge4HzERwS57xNR1Ep89B_1fphgR2-dHSQfN-xnGugQ_IfI2J5hrhhuayVtj1X15l874VFtyA3NuUTGJFUqJHQxUbsBZh_GGWlFEarn1yupQGwqD1wd4VU9YOg/s320/gr.PNG" width="280" /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Dean Winchester x Castiel</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">kitört a világvége, Dean pedig eszeveszetten keresi Cas-t. amikor megtalálja, az angyal éppen festeget és igyekszik nem a pusztulásra gondolni. Cas ráveszi Deant a festésre, hazamegy a Mennybe és az alkotását rábízza Deanre, aki alig várja, hogy a szárnyas barátja visszatérjen, a festmény pedig ne legyen árva.</span><br />
<br />
namaste! most, hogy újabb csütörtököt ünneplünk, vége a halloweennak és a mindenszenteknek, végre eljöhet az én időm is, hogy rátok zúdítsam ezt a sok zagyvaságot. ami az életemet illeti, egyre szarabb minden, de próbálok pozitív lenni, úgyhogy holnap el is megyek a lidlbe és veszek magamnak egy határidőnaplót 2018-ra. :) #szerelemhelyetthahahaha #szánalmasvagyok</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kitört
a világvége.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az
épületekről hullik a vakolat, lassan egy egész emelet is, az
utcán járókelő turisták és lakosok fejvesztve rohannak a valami
elől. Nem tudják, mi az és pont ezért félnek. Az ismeretlen
mindig ijesztőbb, mint az, amit már tudsz, amit már képes vagy
beazonosítani és képes vagy legyőzni is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Dean
Winchester száguldott az utakon a 67-es Chevrolet Impalájával,
egyenesen ahhoz a panellakáshoz, amiben ideiglenesen meghúzta magát
Sammel és Castiellel. Az öccsét már biztonságban tudta
Bobby-val, akinek a lelkére kötötte, hogy mindenáron védje meg
fiatalabb kiadását.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Amikor
a motor leállt, Dean azonnal kipattant az autóból és sietős
léptekkel tartott az emelet felé. <i>Hármas szoba, hol vagy már?
– </i>Járt a fejében az egyetlen gondolat. Cas biztosan ott van
még, ezért nem akart nélküle eltűnni. Angyal volt, tény,
bármikor eltűnhetett volna, de az idősebb Winchester inkább nem
bízta rá a dolgot. <i>Ha rajta múlik, öt percen belül meghal.</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<i> </i>Berontott
az ajtón, szája pedig tátva maradt a döbbenettől. Cas éppen a
hatalmas üvegablak előtt lévő festőállványnál álldogált és
a tájat próbálta leutánozni ecsetvonásaival. Mint akit nem hat
meg a dolog, hogy kitört a világvége, az emberek megvadultak és
halálra tapossák egymást a kis mellékutcákon. Dean mérges lett.
Úgy gondolta, ez Castiel hibája. Meg tudná akadályozni,
legalábbis ha nem teljesen, akkor részben, mégsem teszi. A francba
is, Cas miért nem csinált semmit?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Találj öt másodpercen belül valami idióta indokot, hogy ne
verjem be a képed! – Adta ki az utasítást Dean, mire Cas nyögött
egyet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Azt hiszed, tudnék bármit is csinálni ezzel a helyzettel? Ugyan,
kérlek. Ha ott fent azt akarják, hogy a világnak vége legyen,
akkor vége is lesz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Deant
rettenetesen kikészítette, hogy barátja így áll hozzá a
dolgokhoz. Az sem érdekelte, ha laposra kell vernie a fejét vagy
egy szép lila foltot varázsolni a szeme köré. Egyszerűen nem
hagyhatta, hogy csak úgy abnormális dolgokat csináljon, amikor nem
kéne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Egy picit lehetnél... nyugodtabb – fűzte hozzá előző
mondanivalójához Cas. Dean puffogott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Castiel
sóhajtott, odalépett a Winchester fiú elé, kezét pedig vállára
tette. Farkasszemet néztek egymással és egyfolytában azon járt
az agya, hogy meg kellene csókolnia, amíg még teheti. Igaz, hogy
eddig barátok voltak és el sem tudta volna képzelni, hogy a
kapcsolatuk egy fokkal feljebb fejlődjön, de valahol legbelül
örült volna neki. Most pedig itt ez a flancos világvége, ami el
akarja szakítani a neki legfontosabb emberektől. Mégis miért?
Mivel érdemelte ezt ki? <i>Hiszen ő csak szeretett.</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Csak fess te is egy pár percig. Ha megteszed, elmehetünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Dean
felhorkant. Ekkora hülyeséget! Élet-halál harcot vívnak néhányan
a maradásért, erre itt ez a szárnyas őrült, aki nyugodtan
festeget egy amúgy sem szép panelházat. Kell ennél több ok arra,
hogy beverje az orrát?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Légy szíves.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Végül
a férfi meggondolta magát, kikerülte Cas-t, de a szeme sarkából
azért még rá pillantott. Nem tudta, mit akart elérni, de érezte,
hogy a bolondját járatja vele. Ezért még igazán kapni fog, ha az
idők jobbra fordulnak és túlélik ezt a katyvaszt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Szóval
Dean a vászon előtt állt, próbálta utánozni a Castiel által
készített vonalakat, de nem volt nagy művészlélek. Az egyetlen,
amit a testvérén kívül annyira szeretett és a védjegyévé
vált, az az Impalája és a pite. Ez nem állíthatta meg a
folytatásban, nem akarta, hogy holmi akrilfesték és lószőrből
készült ecset legyőzze.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Észre
sem vette, hogy telt-múlt az idő. Már lassan beesteledett, de alig
haladt valamire. Az aprócska házak, amiket még látott már kedve
sem volt lemázolni. Castiel boldogan mosolyodott el, ahogy ránézett
a remekműre. Azt gondolta, siralmas, de legalább próbálkozott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Nem olyan jó, mint az enyém, de határozottan főnyeremény.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Főnyeremény? Kétlem – csóválta a fejét Dean.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Hát, legalább már érted, hogy nem a művésztudásod miatt
kedvellek annyira.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Dean
nem tudta, hogy értse ezt a mondatot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Még
sokáig álltak ott, csak bámulták a sötétet és azt a néhány
pislákoló városi lámpát, ami egyben maradt. Még a szörnyűbbnél
is szörnyűbb volt a helyzet. Cas pontosan ezért döntött úgy,
hogy visszamegy a Mennybe és megpróbálja meggyőzni az ő drága
Istenét, hogy hagyja abba a játszadozást és térjen vissza az
unalmas hétköznapokba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Talán
azon ment a vita Isten és az angyalkái között, hogy valaki
leverte a makettjéről az egyik várost. Jahj, szegény, hogy tudja
sajnálni! Még a festést is abba kell miatta hagynia, ráadásul
Dean össze is maszatolta a remekművét. Ez már igazán sajnálatos
és megbocsáthatatlan dolog.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Most mit fogsz tenni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Hazamegyek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Kipucolod a padlást?*</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Cas
unottan felvonta a szemöldökét és jobbnak látta, ha ebbe a
vitába nem megy bele. Úgyis ő győzne, a Winchesternek esélye sem
lenne. Még a felvetés is abszurd, hogy nyerhet ellene.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Elbúcsúzott
Deantől, s magára hagyta a hangyányi panelban. A férfi csak állt
ott, mint valami megkövesedett cserépedény, s várta, hogy a
valóság álommá alakuljon, csak egy rossz rémálommá, amit
másnapra elfelejthet. A baj csak az volt, hogy Castiel nem ért
vissza, a festménye pedig átruházódott rá. Ő lett annak a sok
helyet foglaló, nem is művészi alkotásnak a gazdája.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ahogy
jobban megnézte, rájött, hogy Cas nem is a téglát festette a
másik ház oldaláról, hanem a pusztulást. Dean csak nyelt egy
nagyot, leemelte a vásznat az állványról és kisétált a
parkolóba. Beszállt az Impalába és sóhajtott. Végre
kieresztette azt, ami napok óta benne volt.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Csak
bámult maga elé, a hátsó ülésen a festménnyel és várt valami
jelre. Valamire, ami azt jelezte számára, hogy Cas hamarosan
visszatér, a műalkotás pedig nem lesz gazdátlan és árva.<br />
<br />
*már nem emlékszem, melyik évadban és részben volt, de határozottan megragadt bennem ez a mondat</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-21686090168434840462017-10-26T08:49:00.002-07:002017-10-26T09:08:03.983-07:00sweetest soul<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="167" data-original-width="446" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDABFlR6jbZx7bKYKHV6KXVsZo9qeClXSK25FBj1LKZqOe_KJd5prcgnGoDQY7-cqudSJF0mCVxKzInvUeNHZjd_Zn5YvYJuGJ0GFUcj4JtukKMNH6oyQAhGUn5nu-MvUcfIQnhEtxNA/s320/sweetest+soul.PNG" width="320" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
namaste! (végre rászoktam a köszönésre) mai napig viszonylag jó volt, leszámítva hogy a crushom újra érdeklődni kezdett az ő régebbi crushja iránt, szóval totál depibe voltam. utána két és fél (!) órán keresztül együtt hintáztunk meg beszélgettünk, még egy doboz cukorkát is adtam neki és megöleltem (!!) és jó szünetet kívántam. *boldogfej* amúgy az egypercesben szereplő emberkék egy lány (ő indít) és egy srác.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Köszönöm, hogy itt vagy nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Hiszen barátok vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Igen. Örülök, hogy annak idején odatoltam a képem és elkezdtünk beszélgetni. Megtaláltam a számomra legkedvesebb lelket.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Legkedvesebb lelket?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Legédesebb lelket.</div>
<div style="text-align: justify;">
– És az lennék én?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Az lennél te.</div>
<div style="text-align: justify;">
– De hát miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Megnevettettél, amikor szomorú voltam. Szerettél, amikor utáltam magam. Meghallgattál, amikor ordítoztam. Figyeltél, amikor csendben voltam. Vigasztaltál, amikor sírtam és mellettem voltál, amikor a legnagyobb szükségem volt rád.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ezért szeretsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Ezért szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Én is szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudom. Köszönöm, hogy szeretsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudod miért szeretlek?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Na miért szeretsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Mert aranyos a mosolyod. Mert mindig nevetsz a poénjaimon, még akkor is, ha nem viccesek. Mert bátorítasz, amikor a kedvem a béka segge alatt van. Mert nem cserélsz le a barátnőidre. Mert mindig számíthatod rád. Mert most is elmosolyodtál, amikor azt mondtam, szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szeretem, hogy szeretsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Én is szeretem, hogy szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szerinted másokat is szeretnünk kéne?</div>
<div style="text-align: justify;">
– Nem, elég, ha mi szeretjük egymást.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-34842219294265764712017-10-19T06:23:00.000-07:002017-10-19T06:35:00.547-07:00csillagvizsgáló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="260" data-original-width="500" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUurQ8J5XLQrXnqgHXjL5PWGo7KP6jw4ZKL8cVMH4O-Xm3AlyWo5LA2vtaLebF3IZWOhyrv9MZsJHVxP-jVU6o3COJKZ_B9_ltWKmd0Q7zHJTI2F-227kBGYsKtLIL9a9DXDXvhk9uEA/s320/lohl.PNG" width="320" /></div>
<div style="text-align: center;">
Lucifer Morningstar, drabble</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Lucifer az erkélyen elmélkedik a csillagokról és Chloe-ról, aztán visszamegy a Luxba, ahol ismét találkoznak és ledöbben, mit is jelent neki a nyomozó.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
uuu, utálok köszönni, szóval most sem tenném, ha ez nem problem. tegnap olasz fakton levelet írtunk egy éppen 7 éve kapcsolatban lévő képzeletbeli nőnek, hogy házasodjon-e meg vagy sem. persze, tizenhét évesen én is a házasságra gondolok, nem igaz? ami a blogot illeti, nagyon örülök, hogy eddig sikerült tartanom a "minden csütörtökön egy valamit", továbbra is szándékozom, csak kezdek kifogyni a novellákból és alig van időm írni, úgyhogy kihúzom a szünetig valahogy, utána pedig csak úgy árasztom magamból az igét. shiiiit.<br />
ps: csak annyira vagyok fáradt, hogy tegnap mielőtt majdnem aludtam, felriadtam, hogy csütörtök van és ki kell tennem valamit. aztán leesett hogy nem.</div>
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lucifer
Morningstar a felhőkarcolója erkélyén állt, a csillagokat
bámulta és a holdat. Azt sem tudta, mi jár pontosan a fejében. Az
apja iránti gyűlölet, becsapottság vagy a Chloe Decker nyomozónő
felé táplált érzelmei? Egyik sem csengett túl fényesen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A
Luxban javában zajlott az élet, szívesen csatlakozott volna ő is
az egyik nőkből álló társasághoz, csakhogy nem tudott. Lábai
nem akartak mozdulni, az égitestek szugerálása jobban tetszett
neki. Amúgy is, nagyon hasonlítottak a nyomozóhoz. Ő is ilyen
volt, mint ezek a kis valamik az égbolton. Szép, fényes és
vonzotta magához Lucifert.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lehunyta
a szemét, kezével körkörös mozdulatokat írt le, hogy a
borospohárban lévő folyadék is mozduljon meg. Nem akarta ő
tönkretenni, felrázni vagy ilyesmi, de meginni se. Inkább
kiöntötte a földszintre. Azt remélte, ráömlik valami
járókelőre, ő pedig röhöghet az éjszaka kellős közepén.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lucifer
visszament a bárpulthoz, ahol Mazekeen kiszolgálta az italozókat.
Nem törődött vele, töltött magának mást, ami nem bor volt,
hanem valami rövid és lehajtotta. Készült jól érezni magát,
meg is indult egy csoport felé, ahol három lány rázta magát a
táncparketten, de nyílt a liftajtó és Chloe Decker életnagyságban
jelent meg előtte. Morningstar tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy
munkatársa közeledik felé. Testére simuló sötétkék ruhát
viselt, mintha direkt ide készült volna, rajta fénylő
pontocskákkal. Akár a csillagok. Lucifer alig győzött levegőhöz
kapkodni, amíg végigmérte a hölgy alkatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Végre
rájött, miért nem akarta otthagyni az erkélyt és visszatérni
szórakozni. Mert Chloe-ra emlékeztették őt, és arra, hogy hiába
az apja csapdája az egész kapcsolatuk, nem akarja elveszíteni őt.
Mert Chloe olyan volt, akár egy csillag. Szép, fényes és vonzotta
magához Lucifert. És bármikor képes volt eltűnni az életéből.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-59837432529202078042017-10-12T07:57:00.000-07:002017-10-12T08:04:16.334-07:00korallzátony<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="312" data-original-width="293" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3yvMFPgBp0xrjps8kztBGrrR6O2JNZQyHuEsxJt2sME5qXhXXnP59AeFHYUqCC6dvdUSFpBQ1Mr1PXBR-jEmW8hX7E3yYiCMfH6vf_Xe6HmzKQ06KoqgZUAOQjcPkRJsxofyL6MKabQ/s320/kz.PNG" width="299" /></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem fanfiction</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">egy baráti beszélgetés egy ausztrál parton, egy titok, amelyet az egyikük elrejtett a másik elől, majd a fájdalmas felismerés. semmi love, semmi nyáltócsa, szimpla baráti kapcsolatot bemutató valami.</span><br />
<br />
mivel köszönni luxus és egyre jobban rákapok a rajongóimmal (oh, pls, miket beszél ez?) való társalgásra, gondoltam megosztom veletek, hogy hivatalosan is átléptem a tizenhetet, ami amúgy rohadtul ugyanolyan, mint tizenhatnak lenni, but ez van. matekból hármast kaptam, és ez rettenetesen megviselt, depressziós bármit pedig ma nem szándékoztam kirakni, mert valahogy... csak nem. irodalomból is négyes, áááh, abból tuti javítót írok. shiiiiit.</div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Roisin az óceánpart
egyik hatalmas kőszikláján ült, csupasz bőre hozzátapadt a
tömbhöz, sütötte is rendesen, de egy idő után már nem zavarta,
figyelmen kívül hagyta. Hosszú szőke haját fonta, azonban csak
félig jutott; megunta a dolgot és lemászott a helyéről.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Odasétált a víz elé,
kezével legyintett egyet, hátha az megmozdul vagy ilyesmi, azonban
nem történt meg. Sóhajtva ült le a homokba, piszkálni kezdte a
szemcséket és a kis rákokat, akik megijedtek Roisin-től. Ahogy a
fodrozódó vizet nézte, azt kívánta, bárcsak egy lehetne az
óceánban élő halak közül, sőt még bálnaként is tengetné a
napjait, csak ott legyen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Roisin, hogyhogy
ilyenkor kint vagy? Napszúrást fogsz kapni – csóválta a fejét
Logan, Roisin legjobb barátja, aki valamilyen oknál fogva
ugyanazokat a dolgokat kedvelte, mint a lány. Hiába ismerték
egymást évek óta, Roisin mégis érezte, hogy a fiú eltitkol
előle valamit, ezért az utóbbi időben egyáltalán nem is kereste
őt. Távolságot akart tartani, hogy átgondolhassa a dolgokat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Én ugyan nem –
vont vállat a szőke hajú lány, miközben a vizes homokot lábára
temette. Logan mosolyogva ült elé és segített benne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Rég nem beszéltünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– El vagyok havazva –
nem hazudott, tényleg így volt. Persze ha nagyon akart volna, talál
időt a fiú társaságára...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Érzem, hogy valami
nem oké. Rois, mi a baj?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A lány nyelt egy
nagyot, miközben a távolba meredt. Nem tudta kibökni, de az még
jobban zavarta, hogy Logan ennyire átlát rajta. Mindig is ő volt
az, aki mellette állt és nem tudott hazudni neki, mert mindig
észrevette és utána bocsánatért kellett esedeznie. Lehajtotta
fejét, rágcsálta az ajkát, majd Logan felé fordult.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Tudod, már egy
ideje barátok vagyunk, mégsem mondasz el valamit. Mintha nem bíznál
bennem – csúszott ki a száján mégis, de utólag nagyon
szégyellte. Logan persze sosem kérdezne effélét tőle.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A fiú szemében a
félelem szikrái elevenedtek meg, száját egy vonallá préselte
össze és igyekezett kerülni a szemkontaktust. Valahogy rosszul
lett a feltevéstől, amivel Roisin szembesítette. Igen, titkolt
valamit, igen, meg akarta tartani magának, de nem akarta, hogy
emiatt tönkremenjen a legjobb kapcsolata.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem olyan egyszerű
az, mint hiszed.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Micsoda? – vonta
fel a szemöldökét a lány. – Bajba keveredtél? Drogozol? Vagy
netán árulod is? – szinte nem is tartott szünetet a kérdések
között. – Úr Isten, Logan, megöltél valakit? Eltakarítsuk a
hullát?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Roisin, nyugi már!
– nevette el magát a srác. – Szó sincs ilyesmiről. Azért
rendes tőled, hogy segítenél.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Még átgondolnám
azért – mosolyodott el gúnyosan Rois.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A helyzet az, hogy
elköltözök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Micsoda? – A lány
elméje, mintha kettészakadt volna. Ez nem lehetséges. Miért vele
történik ilyesmi? Az egyetlen normális, semmilyen agyi bajjal nem
rendelkező barátját is elszakítják tőle.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Skóciába. És
azért, mert az egyetem keretein belül mehetek. Tudod, a projektnek
köszönhetően.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Roisin a pokol
legmélyebb bugyrába sem kívánta a projektet. Visszaemlékezett:
napokig, sőt hetekig segített Logannek, hogy ne kapjon rá rossz
jegyet, ugyanis a környéken élő védett állatfajokról kellett
írnia és mivel Logan nem tudta használni a számítógépet –,
ami felettébb furcsa –, így a lánynak kellett segédkeznie.
Egyre jobban gyűlölte magát, vissza akarta csinálni az időt. Nem
lenne Logan mellett, hagyná, hogy elbukja az egészet... De...
Mégsem. Roisin nem ilyen volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Gratulálok – a
lány torkában gombócok keletkeztek, nem tudta őket legyűrni,
akárhogy próbálkozott is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem volt túl
őszinte – Logan szomorkás mosolyt erőltetett magára.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– A te mosolyod sem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Jó lenne, ha velem
jöhetnél.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem mennék –
rázta meg a fejét a fiatalabbik. – Mindenem itt van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Ugyan már, tudom,
hogy csak a korallzátony tart vissza.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Roisin oldalra
fordította a fejét és próbált semleges maradni. Logan persze
érezte a feszültséget, hiszen tudta, hogy nem a legjobb témát
hozta fel. Roisin évekkel ezelőtt balesetet szenvedett a
korallzátonynál, ami pont annak a partnak a környékén terül el,
ahová visszajár. Ha nem kapott volna sürgős orvosi segítséget,
biztosan belehal a sérüléseibe. Medúzacsípés a korallzátony
közelében.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hagyj – Roisin
felállt a helyéről, lábát kihúzta az időközben köré
telepített homokból, s megindult a város felé. Nem akart tovább
ott lenni és olyan dolgokról beszélgetni, amikről egyáltalán
nem akart.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Logan fájdalmas arccal
nézett utána, s úgy gondolta, jobb ha most nem megy utána.
Igazság szerint tényleg szerette volna, ha Roisin vele megy
Skóciába, de nem azért, mert gyengéd érzelmek fűznék hozzá
vagy ilyesmi. Egyszerűen szüksége volt a legjobb barátjára, és
az a lány. Persze már az elején tudta, amikor kiejtette száján a
„Jó lenne, ha velem jöhetnél” mondatot, hogy hülyeség az
egész. Roisin egész életében Ausztráliában élt, közel az
állatokhoz, a vízhez, a szörfhöz és a fürdőzőkhöz.
Egyszerűen belátta: Nem lenne érdemes elszakítania őt onnan,
ahol egyszer boldog volt.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-15067227618905034352017-10-05T08:57:00.000-07:002017-10-05T11:39:23.743-07:00szörnymesék az ágy alól<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="396" data-original-width="315" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlPSvMG6RAFTG3a7sQcuQkN8HoSZSRUkSSnwJuieZ80UWIlmQ70ojgZ87xt9UBPHHhvvhiwT7NsJrp76xddChNVht5cukgGc0XlKVQL8TiehVrfsFswgKHzMMek3tdKuCRbdJHP5JLTw/s320/marvel.png" width="254" /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Nem fanfiction</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">egy kislány nem tud aludni, az apukája pedig mond neki mesét, hátha attól megnyugszik. nem hiszi el, hogy van szörny az ágy alatt, pedig a kicsik legtöbbször igazat mondanak, nem igaz?</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A kislány remegve ült
ágya szélén, nem tudta, mihez kezdjen azzal, amit látott. Nem
mert az ágya alá nézni még egyszer, mert attól félt, ismét
megpillantja azt a rémséges szörnyet, amelynek két szarva,
hatalmas szemei és fogai voltak. Azt hitte, kezd elmenni az esze.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A gyermek papája
belépett a kicsike szobába. Semmi különöset nem vett észre,
ugyanolyan volt, mint minden másik napon. Halvány bézs falak,
sötétbarna bútorok és egy óriási ablak, amin két fehér
függöny behúzva csücsült.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Papa – nyöszörögte
a kislány, míg az apukája oda nem ült mellé. – Itt van még? –Suttogta, mert attól félt, meghallja őket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Micsoda, kincsem? –
Tudakolta a harminc körüli férfi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Hát a szörny –
úgy nézett szülőjére, mint aki nem hiszi el, hogy az nem látta.
Az mégis hogy lehet? Ott van teljes valójában és csak rá vár,
csak rá, hogy megegye.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kicsim, a szoba üres
– mosolyodott el gyengéden a felnőtt, majd odalépett a
szekrényhez, kinyitotta, hogy szemléltesse igazát, s becsukta. A
függönyöket még szorosabban egymásra húzta, aztán odalépett a
kicsi mellé. Betakarta, úgy, hogy a feje búbja is alig látszódjon
ki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Az ágyam alatt,
papa.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az ürge sóhajtott,
leguggolt és benézett lánya ágya alá. Mindenféle játék hevert
ott, néhány papír zsebkendő és egy könyv is, amit még tavaly
születésnapjára kapott. Tele van képekkel és mindenféle
rajzokkal a tündérekről. Óvatosan benyúlt érte, kihúzta a
mesét és leporolta. A sok kosz csak úgy szállt a szőnyegre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Olvasni fogsz nekem?
– csillant fel a férfi gyöngyszemének fénye, mire az bólintott
egyet, jelezve, hogy ezt kívánja tenni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
<i>Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány.
Nagyon félt a sötétben ólálkodó alakoktól, azt hitte, a
szobájában is van belőlük szép számmal, de ez nem volt igaz. A
lányka sírt, sírt, egészen addig, amíg az édesapja meg nem
jelent páncélban, karddal a kezében, mellette egy tündérlánnyal,
hogy segítsen a bajba jutott hercegnőn.</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Ugyan már – nevetett a kicsi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
<i>A tündérlányka fényt gyújtott az éjszakában és megkért a
lovagot, hogy nézzen körbe, nem maradt-e szörny a közelben. De
mind elmenekült. Mind félt a fénytől </i>– az apuka ránézett
csemetéjére, majd vissza a könyvre. – <i>A kislány
megnyugodott, mély álomba szenderült és igyekezett jó gyermeke
lenni az apának. A tündérkével jó barátságba került, azóta
is látogatják egymást.</i></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Apu, neked is van tündérkéd?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Hát persze, aranyom. Te vagy az – mosolygott a férfi, hogy
könnyítsen lánya lelkén. Tudta, hogy még nem nyugodott meg
teljesen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
El tudom űzni a szörnyeket? – hangja cseppet hitetlen volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Igen. Csak képzeld el őket magad elé és mondd nekik „hagyj
békén!” és ők így tesznek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Biztos?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Biztos. Most pedig, jó éjszakát – nyomott egy csókot a négy
éves homlokára, majd felállt a puha alvóalkalmatosságról.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Letette
a könyvet az éjjeliszekrényre és leoltotta a kis lámpát, ami
szintén azon foglalt helyet. A csöpp teremtés végigkísérte
szemével, ahogy édesapja eltűnik az ajtó mögött, ő pedig
magára marad a sötétben. Még félt, rettenetesen félt, de tudta,
hogy amíg az ő drága, egyetlen apukája vele van, semmi sem
bánthatja. Felfogta, mit akart mondani neki a mesével.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem
érdekelte többé, vannak-e szörnyek a szobában, vagy bárhol a
világban. Az ő lovagja mindig ott lesz mellette, hogy megvédje, a
kis tündérke pedig fényt hoz a sötétségbe, ahogy a mesében is
tette. Lehunyta szemét, elfordult az ablak felé és mély álomba
merült. Annyira forgolódott, hogy leesett róla a takaró. A
halóhely alatt megbúvó szörnyecske kimászott rejtekhelyéről,
odalépett hozzá, betakarta és egy darabig nézte a lánykát. Nem
akarta bántani, de tudta, hogy ez a dolga. A szörnyeknek mindig ez
a dolga. Ijesztgetés, megbántás, riogatás.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Kint
felkapcsolták a villanyt, mire a szörnyecske felnézett. Mire az
ajtó nyílt, hűlt helye volt, a kislány papája pedig ismét
bejött, hogy megnézze, alszik-e már az ő virágszála. Igen,
aludt. Egyedül az ő szobájában, fénnyel az udvaron, ami
bevilágított a helyiségbe, de aludt. Nem is gondolta volna, hogy
éppen a furcsa teremtményről álmodik, amint hősiesen szembeszáll
vele, oldalán a lovaggal, a tündérkével és a fényt hozó
lángjával.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-73685016778716315332017-09-28T11:21:00.003-07:002017-10-08T08:53:45.913-07:00huszonkilencszer<div style="text-align: justify;">
meglepő módon sosem írtam még a bejegyzések elejére, de most megteszem. örömmel írnám azt is, hogy szendrey júlia "ezerszer" válasza ihletett meg, amikor petőfinek válaszolt a szerelmes versére, de csak egy balul elsült éjszakáról emlékeztem meg anno, amikor azt hittem, tetszik egy srác. kiderült azóta, hogy nem és most barátok vagyunk :)<br />
UPDATE: egyest kaptam irodalomból, mert nem volt kész a két házimból egy. shiiit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="217" data-original-width="417" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfTr4s2uaboBm_S35YzYx70E6McQcXQZhGJOo-pKZSisZm_lzCswaEVsmqr_0lPOtX0uyKsZ41Af5Rx0d4L1GjxhnV9GqE5mwiGc3HjsyZkESywVMVLABK9kQka-R6low5nbKf3D6rRA/s320/29x.PNG" width="320" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
{1}</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Egy éjszaka volt,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilencnek tűnt.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy érzés,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc fajta.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy emlék,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc darab belőlem.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy részeg srác,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc "kérlek".</div>
<div style="text-align: center;">
Egy szülinap,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc összetört szív.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy kérés tőled,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc válasz tőlem.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy csókot akartál,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc nemet mondtam.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy részeg és egy józan voltunk,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilenc módon gondolkodtunk.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy dátum,</div>
<div style="text-align: center;">
Az a huszonkilenc, amikor nem tudtam megtenni.</div>
<div style="text-align: center;">
Egy döntés,</div>
<div style="text-align: center;">
Mégis huszonkilencszer huszonkilencszer bántam meg.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-24351139466891443542017-09-21T09:32:00.000-07:002017-12-03T09:55:59.634-08:00egy szál lopott rózsa<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="238" data-original-width="425" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXbPwJ0RrX6YzJ-WckxbABI5z78i_L66KomIkyp1Y3PGqYhRvDuuL_5O4RswcMDa6bbLAkvlE4lqkngk6-UNw6rpnoDf34dxMnJwl9U4Sgze4i2rUAqK-IT4suwHfWiWQC3dRcEFLswA/s320/egysz%25C3%25A1llopottr%25C3%25B3zsa.PNG" width="320" /></div>
Betty Cooper x Jughead Jones</div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Jughead Betty-nél elmélkedik, hogy lehetett képes Jason apja meggyilkolni a saját fiát, majd azon, aki meglőtte Archie édesapját. Betty nyugtatja meg.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Betty
az ágyán ült, várva Jughead-re, hogy visszajöjjön hozzá az
ablakon keresztül, ahogy az első csókuknál is tette. Ott mászott
fel a létrán, majd lecsókolta ajkáról a kérdéseket és
elhallgattatta. Akkor, egy pillanatra sikerült mindent elfelejtenie
és nem foglalkozott mással. Még Archie sem érdekelte, akibe
szerelmes volt. Pff, a legnagyobb klisé, ami létezhet.
Szomszéd-szomszéd párosítás... annak sosincs jó vége. És most
végre megtalálta a boldogságot Jug oldalán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A
fiú meg is érkezett, kezében egy szál rózsával, amit valamelyik
kertből csent el annak reményében, hogy a fiatalabbik Cooper
lánynak tetszeni fog. Így is lett, Betty elmosolyodott és arcon
csókolta Juggy-t. Úgy hiányzott neki, pedig csak pár nap telt el!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Jughead
kicsit aggódott. Most, hogy végre megtudták, ki ölte meg
szerencsétlen Jason-t, ott lebegett egy másik kérdés a feje
felett. Miért tette? Mivel már mindenki tudta, hogy Blossomék
között van a gyilkos, csak meg kellett találni, s mikor kiderült,
hogy Jason és Cheryl saját apja az, nagyon sokan meglepődtek és
elképzelni sem tudták, hogy a „juharszirupos” vállalkozást
átadni készülő édesapa volt eme szörnyű bűntény mögött. A
kokain sok mindenre ráveheti az embert, na de a saját gyereke
meggyilkolására is?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Jug – nézett rá aggódva a szőke lány, mintha attól félne, a
fiúnak valami nagyon komoly dolog járna a fejében. Valami
félelmetes. Mondjuk a Serpentek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Nincs semmi, minden oké – szorította magához a vékony
teremtést, aztán leült az ágyra.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Betty
előkerített egy vázát, teletöltötte vízzel és beletette a
szál rózsát. Nagyon tetszett neki és alig várta, hogy
megvitathassa Pollyval a dolgokat. Alig várta az ikrek születését.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Szerinted... ki tette azt a szörnyűséget Archie apjával?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Fogalmam sincs – sóhajtott őszintén Betty, majd helyet foglalt
párja mellett az alvóalkalmatosságon. Nem nagyon volt ideje ezen
gondolkodni, holott rettenetesen sajnálta a legjobb barátját.
Tudni akarta, ki a felelős mindezért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Ismertük?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Nem tudom – ingatta a fejét a lány. – De most ne foglalkozz
ezzel. Később beleássuk magunkat jobban, oké? Csak egy kicsit...
Pihennünk kell, érted?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
Igen – suttogott Jughead, majd magához szorította barátnőjét.
– Szeretlek, Betty.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
–
És is szeretlek, Juggy.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-45743708155471500262017-09-14T11:11:00.000-07:002017-09-14T11:11:16.185-07:00angyal játszik fuvolán<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghlcpmQfAL89tEg-1p-aD6MbPFJSdYUwbwpvKkuYi5ZrUp02twMYOdB40VORJx0rhI23LNCLP6MfRHXtXznv9k2a0GekJYSguWlYJy0KvaykO-CIMemePbfT3M1Helm3OBaumoj3UAVA/s1600/ajf.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="359" data-original-width="316" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghlcpmQfAL89tEg-1p-aD6MbPFJSdYUwbwpvKkuYi5ZrUp02twMYOdB40VORJx0rhI23LNCLP6MfRHXtXznv9k2a0GekJYSguWlYJy0KvaykO-CIMemePbfT3M1Helm3OBaumoj3UAVA/s320/ajf.PNG" width="281" /></a></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
Nem fanfiction</div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">egy angyal a Menny kapuja előtt fuvolázik, elmélkedik és figyeli a körülötte bolyongó és várakozó lelkeket. mikor lejár a munkaideje, odamegy hozzá egy csöppség és megdicséri a játékát.</span></div>
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Világos volt. Annak
ellenére, hogy a Föld nevű bolygón bekövetkezett az éjszaka, a
Menny ugyanolyan világosban pompázott, mintha nappal lenne az
embereknél. A Paradicsom előtti kapu mellett egy angyal ült
búskomoran, s játszott a fuvoláján.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Mindenki azt hinné,
hárfáznak, meg ilyesmi, de az csak mendemonda! Még sosem látott
senki hárfázó angyalt, nem igaz? Akkor mégis miért tömik az
emberek egymás fejét ilyen marhaságokkal?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Az angyal fáradt volt.
Egész nap megérkezett és sorban álló lelkeknek játszott a
hangszeren, teljesen elvette a kedvét, hogy érdeklődést nem
mutatóknak próbáljon bármi jót is tenni. Már elege volt az
egész bagázsból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Óvatosan oldalra
billentette a fejét, ahol a lelkek sorban álltak egy recepciós
pultnál és megkezdődött a kihallgatás. A léleknek be kell
számolnia, mi rosszat tett a földön, bűnös volt-e vagy sem és
hogy miért kéne beengedi Isten országába. Az angyalka
nevetségesnek tartotta ezt az egészet. Ennyivel nem állapítható
meg, mennyire volt jó valaki, mennyire segített azoknak, akiknek
szüksége volt rá és mennyire élt Istennek tetsző életet.
Badarság.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Tovább játszott a
fuvolán, miközben nézte a szédelgő népet. Rettenetes volt
látni, hogy úgy csinálnak, mint akik otthon lennének. Még be sem
értek a kapun, máris úgy viselkednek, mintha legjobb barátok
lennének az Úrral. Még a feltevés is röhejes. Ő az Isten, vele
nem lehet legjobb barátságot kötni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Persze volt köztük
olyan is, akit az angyal sajnált. Aprócska gyerekek, alig többek
ötnél, mégis ott szaladgáltak és kergetőztek. Eszébe jutott,
hogy talán ezek a szerencsétlenek nem is tudják, hogy elhunytak.
Vajon a szüleikkel mi történt? Élnek, holtak vagy gyászolnak?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Lassan lejárt a
munkaideje, és jöhetett egy másik angyal, hogy helyettesítse.
Neki sincs annyi energiája, hogy egész életében elviselje egyedül
ezeket a maradi gondolkodású nem halandókat. Sőt, ha egyedül
kéne helyt állnia, eszébe jutna a gondolat, miszerint büntetésből
száműzték ide.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megérkezett a váltás,
ő pedig nyugodtan tehette zsebre a fuvolát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Annyira belemerült
gondolataiba, hogy észre sem vette a felé közeledő lelkecskét.
Összeráncolta homlokát, amikor a kislány mosolyogva vizslatta az
arcát. Nem értette, mit akarhat tőle, pláne hogy a recepciós
pult a másik irányban van.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Játszhatok rajta? –
Mutatott az angyal jobb zsebére, ahol elrejtette a hangszert.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Nem – semlegesnek
kellett maradnia. Nem kötődhetett senkihez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Kár – húzta el a
száját a csöppség –, azért szépen fuvoláztál –
mosolyodott el megint és odaugrált a sor végére, ahonnan jött.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ő volt az első, aki
megdicsérte a munkájáért. Annyira jól esett neki, hogy nem is
tudta mihez kötni a szívében felgyúló melegséget. Boldogságot,
örömöt érzett, de mivel ezelőtt nem tapasztalt ilyesmit, csak
keserűséget, fogalma sem volt róla, hogy ez az az érzés, amiről
annyit beszélnek a többiek. Végre nem volt kívülálló, végre
nem volt egyedül. Végre volt valaki.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki angyal, aki
fuvolán játszott.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-56626827306357572002017-09-07T07:20:00.000-07:002017-09-07T07:20:50.607-07:00dolgozat tony starkból<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" data-original-height="355" data-original-width="357" height="316" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZt3NvuFJQ-ZvAfwhpkaxk7f8ZHXRqLQw81khVBEi9ZDtEXikFAvvMFYtHRCD8nUqMX0sJ9kWxdT0RZcLNHoQNuBOjpU6dnf06y5HsD6aH558OI-xd8vLIcdxaqz0E6sqTzp9KPxaK5Q/s320/dolg.PNG" width="320" /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Steve Rogers x Tony Stark</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: x-small;">tini!Steve dolgozatot ír felnőtt!Tonyból. ssak róla szólnak a kérdések, ő idegesen,
értetlenül összeráncolja a homlokát, miközben írja a tesztet
és azon gondolkozik, mégis hogy lehet egy ilyen emberről feladatsort összeállítani.</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Steve Rogers ott ült
abban a nyomorult padban a nyomorult osztálytársai között,
nyomorult tanárokkal körülvéve. Gyűlölte az iskolát, kiskora
óta a hadseregben akart szolgálni és nem értette, miért kell
naphosszakat az iskolában töltenie, mikor a leendő munkahelyén
senki sem fogja megkérdezni tőle: mi az a kovalens kötést? Ez
elég könnyű lehet egyeseknek, de ő nem a kémiazsenik közé
tartozott.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Egy méreg tekintetű
tanár a szerencsétlen fiatal elé csúsztatta a tesztet, amelyen
csomó vonal, négyzetrács díszelgett, meg a gyengébbek kedvéért
néhány karikázós feladat is, hogy legyen egy kis sikerélményük.
Aha, hát Steve nem így gondolta.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Megvárta, míg a tanár
bólint, hogy kezdhetik, aztán elkezdte forgatni a feladatlapot. Nem
akart nekivágni a tanulmányozása nélkül, ki akarta szűrni a
legnehezebb feladatokat és a legkönnyebbekkel kezdeni. Hogy
talált-e olyat? Hmm, nem igazán, pedig nagyon próbálkozott a
kiscsákó.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Akármit olvasott a
lapon, minden mondatban szerepelt Tony Stark neve, ez kezdte kicsit
idegesíteni. <i>Ennyire gazdag, öntelt, nagyképű és egoista
barmot még nem hordott a hátán a föld</i> – gondolta Rogers
magában, miközben orrát fel-le mozgatta. Nem szerette Tony-t egy
cseppet sem. Minden áldott nap hallott róla, látta az újságban
vagy a tévében, sőt most még a tesztjeik kérdései is erről a
ficsúrról szólnak! Mi lesz az érettséginél? Már az is csak
Stark-ról fog szólni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Steve óvatosan a tanári
asztal felé nézett, ahol a tanár elbóbiskolt. Gyorsan előszedte
a puskáját és mindent leírt róla, amit csak tudott. Firkantotta
a csúnyábbnál csúnyább betűket, számolni is próbált, de az
nem ment neki. Kihagyott egyet-kettőt, áttért egy másikra, majd
vissza az előzőre és így elég hamar kész lett a feladatsorral.
Illetve, ő csak azt hitte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A túlsúlyos nő,
magassarkúnak szánt lábbelijében odatipegett a fiúhoz, s szúrós
szemekkel vizslatta szerencsétlent. Steve összehúzta magát,
lehajtotta a fejét és tekintetét a földre szegezte.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
– Adja ide azt a
cetlit, Mr Rogers – sziszegte mérgesen a nő.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
A fiatal bólintott,
átnyújtotta a tegnap este készült puskát és követte a tanárt
az asztala mellé. Azt hitte, majd megleckézteti, ráírja az
elégtelent és mehet, amerre lát. Hát, nem így lett. Kizavarta az
ajtó elé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Nekidőlt a folyosón
lévő szekrénynek, hátát a hideg felülethez nyomta, s próbálta
kisilabizálni, mit mondjon édesanyjának arról a szörnyű
tanárról, aki igazságtalanul ráírta a dolgozatára a lehető
legrosszabb jegyet. Száját összeszorította, szívogatta, fogával
alsó ajkát rágcsálta idegességében. Ezért még nagyon kapni
fog.</div>
<br />
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Ahogy felnézett, azt
kívánta, bárcsak ne tette volna. Egy öltönyös férfi állt
előtte napszemüvegben, viszont ami furcsa volt, hogy oldalán se
titkárnő, se testőr. Steve rászegezte a tekintetét és le sem
vette róla. Ott állt előtte élőben és sztereóban Tony Stark.
Az a kémiazseni, aki miatt egyes lett a dolgozata.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8227766559845449426.post-51044777926206537472017-09-01T07:37:00.000-07:002017-09-01T07:37:46.486-07:00u can be my anti angel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizr78ttacSL_VXYbjyxeZdHIm2hWUXiETuAY0BFMFNtRGNPyphMxPAHi1WRvZ9HWT6XQ3M_ZmlvXdNvCu2n-_myfob5UQ7Sa0NxSSjm9oJVfA_3Lw7P3lhJIk5WdaqTGEkesMof0y-Dw/s1600/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="396" data-original-width="315" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizr78ttacSL_VXYbjyxeZdHIm2hWUXiETuAY0BFMFNtRGNPyphMxPAHi1WRvZ9HWT6XQ3M_ZmlvXdNvCu2n-_myfob5UQ7Sa0NxSSjm9oJVfA_3Lw7P3lhJIk5WdaqTGEkesMof0y-Dw/s200/K%25C3%25A9pkiv%25C3%25A1g%25C3%25A1s.PNG" width="158" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Dean Winchester x Castiel</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">Dean hitetlen, Samnek erős fejfájása van és Bobby sem tud semmivel szolgálni az angyalokat illetően. hihetetlen kütyüzavar, fájdalom és Castiel megjelenik. évekkel később egy ügyük rosszul sül el, aminek a levét ő issza meg. <i>asalways</i></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer azt mondta nekem egy vadász, hogy sose higgy a jóban, hiszen egyszer az is rossz volt. Nem tudom, én ezt angyalos mondással ismertem, de bevallom, a lélek eddig nem vitt rá, hogy bízzak bennük vagy imádkozzak hozzájuk. Számomra Isten nem létezik, vagy ha igen, legszívesebben beverném a képét. Az angyalok nem léteznek, mert egyszerűen nem. Senki sem látott még egyetlen egyet se, akkor mégis hogy lehet hinni bennük?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sam kiborít. Napok óta arról traktál, hogy nem érzi jól magát és ennek biztosan köze van Istenhez, meg hogy itt az ideje a bűnhődésének. Ha ez tényleg így lenne, előbb meg kéne ölnie, mint hogy hagyjam szenvedni az öcsémet. Ami meg az angyalokat illeti, még mindig nem hiszek bennük, pedig Sam megosztotta velem a „titkot”, miszerint a hitetlenek nem kerülhetnek majd a Mennybe. Nem akartam elszomorítani, hogy nem is akarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két napja sínylődök az ágyon, várok valami sugallatot, ami megmondja hová vagy miért kell mennünk, de egyszerűen semmi sem történik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megérzek a vállamnál egy erős szorítást, mely annyira égető és fájdalmas, hogy beleremeg minden porcikám. Elordítom magam, fáj, mintha ki akarná valaki szakítani, mintha nem engednék, hogy a karom a részem lehessen. Pillanatokon belül megszakad, én pedig tehetetlenül és fájdalommal teli arccal dőlök a fekvőalkalmatosságra. Zihálva veszem a levegőt, érzem, ahogy nyakam kidagadnak az erek, ütésre készen állok. Az egyetlen, mi utamba áll, a láthatatlanság. Nem figyelhetek meg semmit és senkit a szobában, ami kikészít. Utálom, ha nem tudom, mivel van dolgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb két nap telt el, rettenetesen legyengültem. Amikor megszorítom végtagomat, elönt valami, amit nem tudok nevén nevezni. Legjobban talán a méreggel írhatnám körül, azonban ez sem pontos. Egy hatalmas piros tenyérnyom virít bicepszemen, talán akkor került oda – még mindig érthetetlen okokból –, amikor az ágyon feküdtem és az a rohadék rám támadt. Mikor elmeséltem Samnek, kiröhögött és azt mondta, ez a büntetésem, és rá kellene döbbennem, hogy itt az ideje hinni. Haha, mégis miben? A pitékben? Nem rossz ötlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sam hozott nekem pitét. Megosztotta velem, hogy Bobby-val beszélt erről az angyalos témáról, azonban ő sem tudott semmi újjal szolgálni a számunkra. Tanácstalanok voltunk, és igazán azt sem tudtuk, mit akarunk róluk kideríteni, egészen addig, amíg földrengésszerű dolgot nem észlelünk. Az még csak az első lépés volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét érzem a kezemben lévő szorító érzést, majd kitörnek az ablakokból az üvegek, a rádiók és televíziók meghülyülnek, s mintha átvenné az irányítást felettük a gonosz. Nem kockáztathatunk, körbesózzuk magunkat, Sam még ördögcsapdát is fest az ajtó elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak a hatalmas fehérre és világosságra emlékszem. Azután kiesik néhány perc, majd megpillantok egy férfit. Valami különleges van benne. Nagyon-nagyon különleges, szinte nem felfogható. Csillapodott a fájásom, már nem láttam tőle csillagokat, viszont annál furcsábbakat tapasztaltam magam körül. Sam a földön hever, de mikor oda akarok rohanni hozzá, az ismeretlen férfi nem hagyja. A falnak taszít, nem használ hozzá semmilyen eszközt, csak az agyát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Ki... Ki vagy te? – nyögöm ki nehezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Castiel – vigyorog rám, aztán közelebb lép, ujját homlokomhoz érinti, én pedig ájultan rogyok a földre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
ÉVEKKEL KÉSŐBB</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Castiel már szinte hozzánk nőtt, állandóan azzal fárasztott, hogy sosem kerülök a Mennybe, ha nem kezdek hinni. Nem akarom mondani neki, hogy már tököm kivan az egész Mennyel, kezdve Uriellel és Zakariással. Amúgy tuti, hogy hallja a gondolatomat, csak nem szól érte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik ügyünk nem úgy sült el, ahogy képzeltük. Sammel éppen fasírtban voltunk, így Cas velem tartott, de ennek ő szívta meg a levét. Most ott fekszik előttem, a kaszások előtt, akik mind arra várnak, hogy ők vigyék el.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köhög, szinte már fuldoklik és én nem tudok segíteni rajta. Annyira borzasztó látvány, lefagy tőle az agyam. Kezemet mellkasára szorítom, és könyörgök neki, hogy maradjon, de egyszerűen nem. Egyszerűen látom az arcán, hogy menni akar. Nem tudom felfogni, hogy lenne képes itt hagyni? Hiszen annyi mindenen túlestünk együtt, annyi minden van a múltunkban, mi összekapcsolódik, hogy képtelen lennék elengedni őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel mit akarok mondani?</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy azt hiszem, szerelmes vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerelmes vagyok egy angyalba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerelmes vagyok Castielbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
– Cas, nehogy itt hagyj! Hallod?! Ha elveszítelek, mindent elveszítek! – Esek kétségbe, s bele sem gondolok, hogy Sam ott van. Jelenleg elvakítja a szememet az a rózsaszín köd.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Dean, csak mondd ki. Kérlek – köhög, szinte már attól félek, hogy egy újabb ilyen alkalmán kileheli a saját lelkét. Már, ha van neki. Semmit nem tudok az angyal-anatómiáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Tudod, hogy jó vagyok, de nem egy angyal – nyelek egy hatalmasat, miközben hangom elcsuklik. Esélytelen az egész számunkra. Halálra van ítélve.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Én pedig követek el bűnöket, de nem vagyok démon. De lehetsz az anti-angyalom – felhajol hozzám, egy hosszú, búcsúcsókot nyom kicserepesedett ajkamra, melytől már a fellegekben járok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanat az egész, mégis, mintha az időérzékem teljesen meghalt volna. Cas vissza lefekszik a hideg földre, rám mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szeretlek, Dean Winchester.</div>
<div style="text-align: justify;">
– Szeretlek, Cas – egy könnycsepp gördül le szemem sarkából, amit normális esetben letagadnék, de ezt soha nem fogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az angyal pedig távozott oda, ahová való. A többi testvére és apja mellé, akit amúgy ki nem állhatok. Még azt a személyt is elvette tőlem, akit Samen és Bobby-n kívül annyira szerettem, hogy meghaltam volna érte.</div>
cora claybrookhttp://www.blogger.com/profile/00963802329709611234noreply@blogger.com2