2017. szeptember 7., csütörtök

dolgozat tony starkból

Steve Rogers x Tony Stark
tini!Steve dolgozatot ír felnőtt!Tonyból. ssak róla szólnak a kérdések, ő idegesen, értetlenül összeráncolja a homlokát, miközben írja a tesztet és azon gondolkozik, mégis hogy lehet egy ilyen emberről feladatsort összeállítani.

 Steve Rogers ott ült abban a nyomorult padban a nyomorult osztálytársai között, nyomorult tanárokkal körülvéve. Gyűlölte az iskolát, kiskora óta a hadseregben akart szolgálni és nem értette, miért kell naphosszakat az iskolában töltenie, mikor a leendő munkahelyén senki sem fogja megkérdezni tőle: mi az a kovalens kötést? Ez elég könnyű lehet egyeseknek, de ő nem a kémiazsenik közé tartozott.
 Egy méreg tekintetű tanár a szerencsétlen fiatal elé csúsztatta a tesztet, amelyen csomó vonal, négyzetrács díszelgett, meg a gyengébbek kedvéért néhány karikázós feladat is, hogy legyen egy kis sikerélményük. Aha, hát Steve nem így gondolta.
 Megvárta, míg a tanár bólint, hogy kezdhetik, aztán elkezdte forgatni a feladatlapot. Nem akart nekivágni a tanulmányozása nélkül, ki akarta szűrni a legnehezebb feladatokat és a legkönnyebbekkel kezdeni. Hogy talált-e olyat? Hmm, nem igazán, pedig nagyon próbálkozott a kiscsákó.
 Akármit olvasott a lapon, minden mondatban szerepelt Tony Stark neve, ez kezdte kicsit idegesíteni. Ennyire gazdag, öntelt, nagyképű és egoista barmot még nem hordott a hátán a föld – gondolta Rogers magában, miközben orrát fel-le mozgatta. Nem szerette Tony-t egy cseppet sem. Minden áldott nap hallott róla, látta az újságban vagy a tévében, sőt most még a tesztjeik kérdései is erről a ficsúrról szólnak! Mi lesz az érettséginél? Már az is csak Stark-ról fog szólni?
 Steve óvatosan a tanári asztal felé nézett, ahol a tanár elbóbiskolt. Gyorsan előszedte a puskáját és mindent leírt róla, amit csak tudott. Firkantotta a csúnyábbnál csúnyább betűket, számolni is próbált, de az nem ment neki. Kihagyott egyet-kettőt, áttért egy másikra, majd vissza az előzőre és így elég hamar kész lett a feladatsorral. Illetve, ő csak azt hitte.
 A túlsúlyos nő, magassarkúnak szánt lábbelijében odatipegett a fiúhoz, s szúrós szemekkel vizslatta szerencsétlent. Steve összehúzta magát, lehajtotta a fejét és tekintetét a földre szegezte.
 – Adja ide azt a cetlit, Mr Rogers – sziszegte mérgesen a nő.
 A fiatal bólintott, átnyújtotta a tegnap este készült puskát és követte a tanárt az asztala mellé. Azt hitte, majd megleckézteti, ráírja az elégtelent és mehet, amerre lát. Hát, nem így lett. Kizavarta az ajtó elé.
 Nekidőlt a folyosón lévő szekrénynek, hátát a hideg felülethez nyomta, s próbálta kisilabizálni, mit mondjon édesanyjának arról a szörnyű tanárról, aki igazságtalanul ráírta a dolgozatára a lehető legrosszabb jegyet. Száját összeszorította, szívogatta, fogával alsó ajkát rágcsálta idegességében. Ezért még nagyon kapni fog.

 Ahogy felnézett, azt kívánta, bárcsak ne tette volna. Egy öltönyös férfi állt előtte napszemüvegben, viszont ami furcsa volt, hogy oldalán se titkárnő, se testőr. Steve rászegezte a tekintetét és le sem vette róla. Ott állt előtte élőben és sztereóban Tony Stark. Az a kémiazseni, aki miatt egyes lett a dolgozata.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése